Féreg szakaszai


Magyarra átültette és kibővítette: dr. Kotlán Sándor. A fonálférgeket életmódjuk, tartózkodási helyük szerint két nagy csoportra, úgymint a szabadonélő és az élősködő életmódot folytatók csoportjára oszthatjuk.

Így regenerálódnak a giliszták

Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a fonálférgeknek féreg szakaszai két csoportra való széttagolása pusztán a gyakorlati igények vagy kényelmi szempontok figyelembevételével indokolható.

Felépítésük és bonctani sajátosságaik alapján az összes fonálférgek szerves egészet alkotó csoportnak tagjai, melyek közt egyrészt szabadonélő, másrészt élősködő állatokat találunk, éppen úgy, mint sok más állatcsoportban. Amíg az ú. Kétségtelen dolog, hogy az élősködő fonálférgek hosszú idők folyamán a szabadonélőktől származtak le; a szabadonélő fonálférgek tetemes számának élősködő fonálférgekké való átalakulása csak lassan, fokozatosan következett be. Erre féreg szakaszai egyebek közt az a körülmény is, hogy az élősködő fonálférgek közt számos olyan fajt ismerünk, mely fejlődése során átmenetileg következetesen szabadon él.

A fonálférgek igen kevés kivételtől eltekintve megnyúlt, fonál- orsószerű- vagy hengerestestűek, hosszuk nem ritkán vastagsági átmérőjüknek sok százszorosát teszi, keresztmetszetük mindig köralakú.

féreg szakaszai

Kültakarójuk a különböző fajok szerint változó vastagságú és szerkezetű, esetleg tüskeszerű képleteket is viselő cuticulá-ból és az utóbbit kitermelő, lágyabb szövetrészekből, az ú. A subcuticula a test üre felé szabályos elrendeződésű féreg szakaszai vagy gerendázatok alakjában kiemelkedik: egy-egy ilyen kiemelkedés, az ú.

Az oldalmezők és középvonalak közt a hosszanti irányban helyezkedő izomsejtekből felépített izomzat foglal helyet. Ennek az izomzatnak segítségével csak kígyózó mozgást végezhet a fonálféreg; teste összehúzódni és kinyúlni nem tud. Testüknek mellső végén van a szájnyílás, melyet vagy ú. A szájnyílás igen gyakran közvetlenül az izmos háromosztatú nyelőcsőbe folytatódhat, számos fajnál azonban a szájnyílás és a nyelőcső közt sajátszerű garat, a féreg szakaszai nevezett üreg tűnik fel.

A bélférgesség tünetei

Ennek külső pereméből, sokszor tetemes vastagságú oldalfalából vagy alapjából változó alakú és nagyságú, fogszerű képletek emelkednek ki, amelyek mint állandó bélyegek a fajok meghatározására kiválóan alkalmasak. Egyik-másik csoportnál a nyelőcső a bélbe való átmenetel előtt sajátságos és ugyancsak háromosztatú zárószerkezettel van ellátva.

A test végén vagy közel ahhoz található a végbélnyílás, amellyel a bélcsatornának a rövidebb-hosszabb végső része, féreg szakaszai cuticulával bélelt végbél a külvilágra nyílik. Rendszerint a nyelőcső középső harmadának magasságában, a nyelőcsövet gyűrűalakban körülfoglalva található a központi idegrendszer, az ú. Itt féreg szakaszai hatalmas ganglionsejt-csoportok sorakoznak körben egymás mellé.

Ezekből a test egész hosszán a középvonalakban hátrafelé végigfutó idegnyúlványok indulnak ki. Míg előrefelé ugyancsak az ideggyűrűből kiindulva, rendszerint 6 idegnyúlvány halad, melyek mindegyike egy-egy feji papillában, mint tapogató érzékszervben a szájnyílás körül végződik. Hasonló idegvégződések főleg féreg szakaszai szabadon élő fonalférgek-nél a test felületén nagyobb számban is találhatók elszórva.

Férgek a bélben

Kiválasztórendszerük változatos kialakulású; egyes fajokban különleges mirigyes szervek végzik a kiválasztást, másoknál e célra ugyancsak a test egész hosszán át, az oldalmezőkben végigfutó s rendszerint a test elülső harmadában egyetlen nyílással a külvilágra nyíló csatornarendszer szolgál.

A fonálférgek csaknem kivétel nélkül váltivarúak. A féreg szakaszai csíraszerve a rhachisból kiinduló, csőszerű képlet, melynek vezetéke a végbélnyílással közösen nyílik a külvilágra. A hímnek farki végén, főleg az élősködő életmódot folytató fonálférgeknél igen gyakoriak az ú. A női ivarmirigyek ugyancsak csőszerűek; a petefészekből kiinduló petevezető végeredményben a fajok szerint változó szerkezetű méhbe folytatódik, melynek nyílása gyakran a test végén, számos fajban azonban a test közepén vagy éppen az elülső harmadban található.

A méhnek hossza, tágassága, kanyarulatainak száma a benne felhalmozódó petéknek mennyisége szerint féreg szakaszai különböző fajokban más és más lehet. De változó viszonyokat találunk a petéknek a méhen belül való fejlődése tekintetében is. Féreg szakaszai fajok, amelyek méhében a fejlődésnek igen alacsony szakán álló peték vannak felhalmozva s az utóbbiak ilyen kezdetleges fejlettségi stádiumban is ürülnek féreg szakaszai a külvilágra. Ezeket ovipar fonálférgeknek nevezzük.

természetes kiegészítők méregtelenítés a máj helmint megelőzés gyermekkori tünetek és kezelés esetén

Az embryonális fejlődés ebben az esetben féreg szakaszai petéknek a külvilágra jutása után kedvező viszonyok nedvesség és hőmérséklet fennforgása esetén a fajok szerint más-más idő alatt fog bekövetkezni.

Ilyen fonálférgek pl. Számos fonálféreg-faj magzati fejlődése már a méhen belül indul meg, azaz a méhből kijutó peték a barázdálódás különböző szakaszait tüntetik fel.

féreg szakaszai

Ezeket ovovivipar fonálférgeknek nevezzük. Ebben az esetben a magzati fejlődés esetleg már a méhen féreg szakaszai, vagy pedig a méhből való kijutás után rövidesen befejeződik, azaz a féregalakú, mozgó magzat kialakulása után el is hagyja a pete burkait.

Ilyen a bányaféreg Ancylostomakülönböző Strongylia-fajok fejlődése. Végül vannak olyan fonálférgek is, amelyek méhében az embryonális fejlődés minden szakaszát feltüntető peték, sőt nagyrészben már szabad magzatok is vannak.

Bélféregtől légzési panaszok...

Bél-Trichinella Trichinella spiralis Owen hím és nőstény. Betokolt Trichinella-álcák sertés izomzatában. Koflán rajza. Ezeket elevenszülő vivipar fonálférgeknek nevezzük. Idetartozik pl. A fonálférgek petéinek alakja, nagysága, szerkezete az egyes fajokra nézve igen jellemző sajátságokat tüntet fel, úgyhogy egyes fonálférgekkel való fertőzöttségnek kiderítése éppen a petéknek kimutatása útján ejthető meg.

Igen változatos módon folyik le a petékből kibújt féregalakú magzat további, ú. Ez lehet részint közvetlen Ascaris, Trichuris, Féreg szakaszai bizonyos ideig szabadon éléssel és végül köztigazdával kapcsolatos.

A postembryonális fejlődés féreg szakaszai a fonálférgek az ivarérettség eléréséig többször vedlenek. A legtöbb fonálféreg négyszer vedlik. Csak egyetlen család képviselőinél tapasztaljuk a fejlődésnek azt a sajátos módját, hogy szabadonélő váltivarú és erre szűzen szaporodó parasitikus egyedek következnek egymásután. Ezt féreg szakaszai jelenséget heterogoniá-nak nevezzük.

féreg szakaszai baba férgek, mint kezelni

Erről a következőkben, egyes fajok felsorolása alkalmával még meg fogunk emlékezni. A fonálférgek rokonsági viszonyaival és rendszertanával, főleg a legutóbbi évtized alatt, számos kutató foglalkozott.

E kutatások eredményeképpen derült ki az, mint erre Baylis és Daubney rendszertani munkájukban rámutatnak, hogy a fonálférgek legősibb formáinak a három ajakkal felruházott Ascaroideákat kell tartani. E csoportba az összes szabadonélők, továbbá a parasitikusoknak egy része, valamint az átmeneti formák is beletartoznak.

A szabadonélő és átmeneti ú. Az előbbiek jobbára apró, alig néhány mm féreg szakaszai állatok, melyek édes- és sósvízben, iszapban, talajban, moha közt, rothadó anyagokban olykor nagy tömegekben élnek. A változatos Rhabditis, Diplogaster, Rhabdolaimus Syphonolaimus és számtalan más nemzetségbe tartozó fajok testén, különösen annak elülső végén nagy számban sörteszerű képletek tűnnek fel, melyek minden jel szerint érzékszerveknek minősíthetők.

Nem ritkák továbbá a feji végen, a száj körül kialakuló szemölcsök, a szájban fogszerű képződmények, vagy garatjuknak sajátságos vértezettsége, mely féreg szakaszai mind a táplálékszerzés és feldolgozás céljára szolgálnak. Régóta ismert érdekes állatka az idetartozó ecetféreg Anguillula aceti Ehrbg.

Laposférgek

A hazai édesvizekben élő fajokat Daday Jenő tanulmányozta s több új fajt is írt le. Egyik-másik fajuk rothadó anyagokban könnyen és gyorsan tenyészthető. Vannak fajok, pl.

Ezeket önkéntes: fakultatív élősködőknek nevezzük. Nagyon érdekesek s részben mezőgazdasági nézőpontból féreg szakaszai fontosak a különböző növényeken élősködő, továbbá az ú. A Dongóméhek fonálférge Sphaerularia bombi Dufour. Ezek sorából a poszméhekben élősködő Sphaerularia bombi Dufour kifejlett korában csodálatos testformájával már régebben is méltán felkelthette a természetbúvárok érdeklődését. Ennek a mindössze alig néhány mm hosszúságú fonálféregnek hímjei féreg szakaszai nőstényei életük nagy részét a talajban töltik.

Itt történik a nőstények féreg szakaszai is, aminek bekövetkezte után a hímek elpusztulnak, a nőstények pedig nagyszámú utódaiknak felnevelése céljából alkalmas gazdákba, leggyakrabban a poszméhek testébe hatolnak, ahol uterusuk az óriási számban termelt peték és az ezekből kibúvó magzatok által fokozatosan tágítva, csodálatos nagyságot ér el. Minthogy a féreg testürege nemsokára szűknek bizonyul a nagymértékben kitágult uterus befogadására, ez az utóbbi s vele kapcsolatban az úgynevezett zsírtest a nőstény testéből kitüremkedik s végül is az utóbbinak mintegy 15 – 20 szeresére nő.

A vázolt fejlődéshez s a nőstényeknek a fajfenntartás utáni törekvéssel magyarázható csodálatos átalakulásához sok tekintetben hasonló viszonyokat mutat egy másik fonálféreg, a gubacslégy Cecidomyia pini álcájában, ennek testüregében élősködő, Leuckart által felfedezett Atractomea gibbosum.

Ebben az esetben is csak nőstények élősködnek, miután a hímekkel együtt a talajban ivarérettekké váltak. Annak ellenére, hogy egyik-másik gubacslégyálcában nagyszámmal 20–50 is találhatók e férgek, a légyálca a legjobb egészségnek örvend, sőt e féreg szakaszai való fertőzöttség rendes fejlődését és bábbá, illetve léggyé való átalakulását károsan nem befolyásolja.

Mint különböző vadonélő növények- részben azonban mezőgazdasági növényeinknek lakói és igen sokszor komoly veszteségeket is okozó kártevői, nevezetesek az Anguillulina Tylenchus, Paratylenchus, ParasitylenchusTylenchulus, Aphelenchus és Heterodera nemzetségekbe tartozó fonálférgek.

Ezeknek egyik megbízható készítmények férgekre ismertető bélyegük a feji végen található, mozgatható, kiölthető, tőrszerű képlet stylet. Már mintegy óta ismeretes az úgynevezett búzaféreg Anguillulina triciti Steinbuchrégebbi néven Tylenchus scandens Schn. A férges szem már a kalászban, ha a toklászokat széjjelhúzzuk, olyan alakú, mintha kőüszögös volna.

A jellegzetes fekete port azonban nem tartalmazza tudniillik az üszög spóráit, nem is puha, mint az üszögös búzaszem, hanem kemény, ujjal szét nem nyomható, félakkora, rövidebb és vastagabb, mint az egészséges búzaszem. Színe sötétbarna, majdnem violás, fekete vagy sárga, elszórtan sötétbarna foltokkal. Ha felvágjuk, az aránylag igen vastag, sötétbarna szem fáshéjú, tartalma bélszerű, sárgás-fehér, szemcsés anyag, mely vízcseppel féreg szakaszai, azonnal felduzzad és már kis nagyítás alatt is jól átható, számtalan finom szálra bomlik szét.

Hosszuk ebben a fejlődési szakban alig 0. Ha e férgektől ellepett beteg búzaszem a nedves talajba kerül, az abban addig féreg szakaszai fekvő férgek felélednek, elhagyva addigi tartózkodási helyeiket, a talajban széjjelvándorolnak. Ha útközben fiatal búzanövényre akadnak, erre felkúsznak és fokozatosan mind magasabbra és magasabbra törekedve előbb-utóbb a fiatal féreg szakaszai is elérik, amelyben befészkelődnek.

A nőstények nagyszámú petét raknak s azután éppúgy, mint a hímek is, elhalnak.

féreg szakaszai

E közben a kinövés egyre nő, s ez a búzaszem érésének idején már az utóbbinak nagyságával egyenlő. A kalászba behatolt első féreg szakaszai ebben az időben már kihalt; a petéikből a piciny magzatok kibújtak és mint fejletlen álcák, a növedéknek a szabadszemmel látható poros-szálas tartalmát adják. Ez a növedék a látszólag élettelen férgekkel együtt összeszárad s ez úgynevezett üszkös búzaszemmé alakul.

Vetés idején az egészséges búzaszemekkel együtt a talajba jutva, újból alkalom nyílik arra, hogy a férgek vázolt fejlődésmenete megismétlődjék. Ilyen vetésben a fonálférgek néha nagy féreg szakaszai lepik el tövenként a búzát, úgyhogy a gyökéren s a gyökérszálnak 1–1 cm-nyi részében 10–15, a levélnek 1–1 cm-jében 30–50 db is található. Ez az erős fertőzöttség a növény külső eltorzulását is okozhatja. Az előbb vázolt fonálféreghez úgy bélyegei, fejlődése, mint káros hatása tekintetében igen hasonló a takácsmácsonyában élő Anguillulina Tylenchus dipsaci Kühn és más fajok.

A Tylenchulus nemzetség egyik faja T.

féreg szakaszai

A mezőgazdasági növények kártevői közt fontos szerepet játszik a fentiekhez közelrokon Heterodera nemzetség, melynek egyik faja az ú. E fonálféreg nőstényei és hímjei alakilag szembetűnően különböznek egymástól. A hímek orsóalakúak, karcsú testűek és mozgékonyak, a nőstények azonban mindkét csúcsán megnyúlt citromhoz hasonlítanak, hátfelületük féreg szakaszai domborúbb, mint a hasi felületük.