Csipeszes hermafrodit vagy sem


Petró Ház e-mail: muut muut.

  • Így nézett ki a leszbikus királynő - Terasz | Femina
  • Alultápláltságot jelent.
  • A leghatékonyabb gyógymód a féregférgekre
  • Férgek, mint mit kezelni egy gyermeket
  • by Műút folyóirat - Issuu
  • Когда я опустился на колени, чтобы помочь ему, этот человек стал совать мне пальцы прямо в лицо.

Sokra amúgy sem viszi, ha így halad. Két piszkafa, a kandalló elé támasztva, vagy terpesztve, majd átvetve egymáson, a szavak hevében, és felpattanva, mihelyt harsan az induló, érces szóval: Kafka Takarodója. Mert mindez már még sincs, sál se a nyakán átvetve, csipeszes hermafrodit vagy sem a parkban mint a Kastély hívatlan vendége. Nárcisznak a tenyerében a kert nem egy zege, zuga. Nem mintha valaha már megfordult volna csak egyszer benne, szó sincs róla, sokkal inkább a kert került egykor, a véletlen folytán, a keze ügyébe.

Akár egy kártyalap, vízből merített, s melyet valami pincében nyomtak. Az ég csak a játékban kaphat szerepet rajta. Nárcisz lába tehát a kezében végre, gyomra émelyeg kicsit az alvatlanságtól, de sebaj, a víz majd azt is rendbe hozza. Nyugton kezdd, mondja, szemét a vizen járatva, mert utál sietni, mint barátja vagy Kafka, elkapkodni, amit úgyis csipeszes hermafrodit vagy sem, ha akarja, ha sem.

Csipesz és korbács (s/m, vibrátor szextörténet)

Ereszkedjen csak, úgy, mintha gondolatban már ott bent a tóban lebegne a súlya. És túl az első csapásokon, karja mintegy vízszintesen lógva, mint egy takarón, a múlt század derekán, odahaza. És felhajtva a takarót, ott lapul ma is még alatta az alvó kutya.

A fal tövében árnyék, ellépek mellette. Már semmi sem számít, minden csipeszes hermafrodit vagy sem. Csendből építkező: egy állat teste. Egy Can Togay autista feljegyzései, I. A középpont: egy virág bibéje. Merre mész? Még egy lépés, és még egy lépés — földdarabok talpamon. Át a patakon. Álmos vagyok. Egy lépcsőn megyek lefelé. Megbotlom egy korsóban.

Csipesz és korbács avagy hogyan mondja el ugyanazt a Gazdaa RabnőAmikor belépek, és elindulok a karosszékemhez, akkor jössz be a fürdőből. Látom, hogy egy pillanatra megdermedsz, majd gyorsan letérdelsz, de úgy teszek, mintha nem vennélek észre. Nyugodtan kirakom a kisasztalra a cigarettámat, kicsit rendezkedem is rajta, és leülök.

Víz csipeszes hermafrodit vagy sem szét belőle. A korsó cserepeit illesztgetem össze. Időtlen időkig. A víz még mindig csillog a kövek között. Még egy lépés. Még egy — megbotlok. Ásóm gyökérbe ütközik, a fehér sebet nézem a kéreg alatt.

Vonatok zakatolnak bennem. Párhuzamos síneken. A hold mozdulatlan az égen. Kutya vagy farkas? Félek vagy nem félek? Ezt a követ leemelem a terasz párkányáról. Koccan, megkarcolja a csempét. Hideg vizet iszom. Fekete föld egy virág tövénél.

Erotikus történet

Ujjaim közt morzsolom. Nem ismerem ezt a virágot. A nevét sem tudom. Valamire vágytam. Sok neve volt. Most már neve sincs. A vécén ültem gyerekkoromban és az idő hosszú sugarán erre a mai napra gondoltam. És ennél is tovább. Ma már csak arra tudok gondolni, hogy valamikor gyermekkoromban a vécén ültem és csipeszes hermafrodit vagy sem idő hosszú sugarán erre a mai napra gondoltam.

Az idő visszagörbült, ide belém. Most már írok. Majdnem saját szavaimmal. A mi lakásunk is beomlott. Most itt ülünk Posselték lakásában. Felettünk a lakások maradványai.

Így most egy hatalmas szoba az egész. Frau Posselt lánya megmentené gyermekkorunk lépcsőjét. A nagy fakorlátokat. Zöld burjánzik a romok oldalában. Konzervdobozok mindenütt. Egy G. Elveszejtem ételeinket, mondja.

Véletlen erotikus történetek

Pedig csak egy csipeszes hermafrodit vagy sem ülök és szükségemet végzem. Vállalom a felújítás költségeit, a többiek csodálkoznak bőkezűségemen. Pedig hogy örülök: tiszta lesz, mint az arany, és fényleni fog. Csipeszes hermafrodit vagy sem G. Antik szépség lesz belőle. Reggelre elfelejtem Posselték nevét. Folyton Pollock jut az eszembe. Ablakomból az Aranyszarv-öbölre látok.

Szeptember Félelem, hogy hátulról támad rám az élet. Aggódom: vajon saját medremben folyok-e? Leomlott a fal: megszűnt a közös álom. Talán ez a legnehezebb. A legeslegnehezebb. Annak idején is az volt, de volt előtte egy lépcsőfok, ami úgy tűnt, mindenkire vonatkozik. Tömeglét, ez a mai kor. Az új egyenruha: öltöny, nyakkendő.

Európa: elszabadult bikacsorda, a széttiport emberek még álmodnak, amikor jószerencséjük lélegzethez juttatja őket, végre beállhatnak a közös látomásba: csipeszes hermafrodit vagy sem, nyakkendős látomás, kezükben diplomatatáska.

Még kritizálni is lehetetlenség: a tömegvágy kritikája középszerű lehet csak. Tehát egyfelől bornírtság, másfelől demagógia. A csapda megint megfogant. A pesszimizmus: régi beidegződés. Az optimizmus: új divathullám. Az utóbbi jobban megfelel egy fogyasztói társadalom igényeinek.

Az AIDS kommunikációs betegség. Annyira hasonlít erre a korra, hogy hajlamos vagyok rendszerimmanensnek tartani. Az ezredvég az első AIDS-beteggel kezdődött el. Csipeszes hermafrodit vagy sem egy papírlapon: nem az első álom — tollal írom —, hol vagyok, alatta zárójelben: presszó.

Nem emlékszem, mikor írhattam, csak pár napja lehetett, de fogalmam sincs, mire is vonatkozhat. Most egy idegen ember feljegyzéseként olvasom.

Mire gondolhatott vajon? Valami rémlik, az írás ismerős, a szavakat magam is gyakran használom, de az egész, a csipeszes hermafrodit vagy sem vagy történettöredék kihullott az agyamból, most hol van vajon?

Annál az idegennél. Tompa érzés nyomta a mellemet, egy kiszakadt, ismeretlen világ, úgy tűnt, sok minden ekörül forog, életem magyarázata itt meglelhető, titok, kommunikálhatatlan, közöm van hozzá, de mégsincs. Akadály és elkötelezettség. Ismeretlen, nem létező, de mégis jelenlevő. Semmi sem derült ki, mert a lehető leggyszerűbb történt csak meg: nagynéném, unokatestvéreim, nagymamám van.

És van egy város. Még egy a földön. Ezt tudhattam volna előre is. A lehető legegyszerűbb történet ért véget. Cipzárját ő platyhelminth jellemzői húzta le, most itt áll előttem, anorákját némán széttárva: Hát akkor tessék! A műszálas pulóver alatt érzem lágy mellét. Este van. Hűvös szél fúj. Az iskola kapujából fény szűrődik.

Egyesek most jönnek csak ki, iskolatáskákat lóbálva indulnak el a Lenin körút irányába. A sarkon, a Táncsics könyvesbolt mögül csikorogva bukkan elő a hatos villamos.

Találd ki a korom - Gabival

Sötétben állunk, a telefonfülke mögött. Hátam mögött az Almási tér fehér neonlámpái. Iskolatáskám a falnak támasztva. Ágnes szemben áll velem, szemébe nézek, lágy emlőjét fogom, Ágnes szembenéz velem, barna szeméből kristálytiszta, gömbölyű könnycsepp gördül ki.

Feltűnik, hogy valóban gyöngyszemhez hasonlít. Hogyhogy nem köszöntem meg? Rohantam, előre, mindig rohantam. Egy fa tövéhez feküdtem.

A ház fölöttem. Ablakom nyitva volt. A függöny lassan mozgott. Autók suhantak el a Bajza utcán. Számban egy megkezdett évtized. Különös íze volt. Nagyon különös. Irtózatos és csökönyös fájdalomtól próbáltam így megszabadulni. És ettől az íztől. Ettől a furcsa íztől. Ugyanaz a hely, ugyanaz csipeszes hermafrodit vagy sem fa.

Felülről látom. Üvegvágóval karcolom ezt az üveget. Törik, megkönnyebbülök.